Nem a te érettségid…
Az érettségi szülőként egészen más: kívül vagy, de mégis minden idegszáladdal benne.
Mégis beleremegsz.
A szülői felelősség dilemmája
Azt hiszed, hogy nem a te dolgod. Aztán azt mondják, hogy de igen, szülőként a te felelősséged. A tanárok is beleszólnak: „többet kellett volna foglalkozni vele”. Ha nem támogatod, rossz szülő vagy. De mit jelent támogatni egy kamaszt, aki nem kér belőle?
És közben tudod, hogy a felelősség már nem abban áll, hogy megmondod, mit tegyen – hanem abban, hogy elbírod, ha ő dönt máshogy.
Látszólagos normalitás, belső széthullás
Ugyanúgy indul a reggel, mint bármelyik másik. De te már tudod, hogy ez nem olyan nap. A hangja kicsit máshogy szól. A mozdulatai gyorsabbak vagy pont lassabbak. És te ugyanúgy mosolyt próbálsz magadra húzni, mint máskor – csak belül közben csúszol szét.
Egy lázadó, bezárkózó, nyers kamasz. Leráz, lenéz, gyanakszik. Tesztel, hogy meddig mehetsz el. Ha beszélsz hozzá, túl sok. Ha nem, akkor is. Kérdezel: nem válaszol. Segítenél: elutasít. És mindeközben te vagy az, aki próbál egyben tartani valamit, amit már nem tudsz irányítani.
Ez még csak a felkészülés.
Mert nem a vizsga reggele a legnehezebb – hanem az a hetek óta tartó, fojtott jelenlét, amikor semmit nem ronthatsz el, de semmit nem tudsz megjavítani sem.
Aztán eljön a nap. Az a reggel. A vizsga napja. Jobban izgulsz, mint a saját érettségid előtt. Mert ott vagy benne – de kívül. Nem vagy ott a teremben. Nem tudsz beleszólni, nem tudsz segíteni, nem tudod, mi történik. Csak várod, hogy túl legyen rajta. És közben megszenveded – végignézed azt, amiben már nem te vagy a főszereplő.
Már (régóta) nem te irányítasz
Ezért nehéz az érettségi szülőként – mert már nem neked kell jól teljesíteni, de te érzed a nyomást.
Ott volt mindig ez a kettősség: támogatni, de közben teret adni az önállóságnak. Most viszont nincs helye hibának. Most nem az okosságon, a jó szándékon vagy a szülői rutinon múlik. Most a lelki egyensúly a tét. Egy rossz hangulat, egy rossz mondat éveket dobhat vissza. Ez nem dramatizálás, ez tapasztalat.
És közben valahogy helyt kellene állni a munkában, háztartásban, családban is. De hogyan, amikor belül szétesel? Az az érzés, hogy tartson már össze valaki, bárki, csak most ne én legyek az, aki mindent visz. Nincs fókusz, nincs ritmus, csak a háttérben futó idegrendszer, ami próbálja nem lerántani magával a mindennapokat.
Ilyenkor nem lehet jól csinálni – csak túlélni, összeszedni magad, és újra meg újra ott lenni, ha kell.
Félelem, aggódás, tehetetlenség
Félsz, mert tudod milyen könnyű tévedni. Aggódsz, mert valójában a félelmed nem megoldás semmire. Tehetetlen vagy, mert nem a te kezedben van az irányítás. Közben pedig helyt állsz: reggelit készítesz, ha azt kell, meghallgatod, ha beszélni akar, segítesz, ha kéri.
Azt várják tőled, hogy háttér legyél. Láthatatlan, de stabil. Ez a legnehezebb szerep.
A kimondatlan kérdések
Mi van, ha nem sikerül?
Nem az a félelem, hogy buta lenne. Inkább az, hogy elhiszi magáról, hogy nem elég jó. És akkor ott vagy te, hogy elmagyarázd, hogy dehogynem – miközben magad is keresed az érveket.
Mi van, ha sikerül?
Az se egyszerű. Akkor jön a következő bizonytalanság: mi lesz most? Hol lesz ő? Hol leszel te? Még egy lépés a felnőttség felé, egy lépés távolabb tőled. És azt is tudod, hogy ez már nem egy szakasz vége – hanem egy másik kezdete. Nem áll vissza minden. Ami most átment rajta (és rajtad), az már benne marad. És benned is. Ez a vizsga nemcsak az ő életét rendezi át – hanem a ti kapcsolatotokat is. És közben azt is tudod: ez már nem rólad szól – de mégis rajtad múlik, hogy mennyire fog fájni.
Mi van, ha te sem vagy jól?
Erről senki sem beszél. A szülői szerepbe az van belekódolva, hogy „neked kell erősnek lenned”. De mi van, ha épp nem vagy az? Mi van, ha csak próbálsz normálisan működni, miközben belül azt érzed: elfáradtál, kiszolgáltatott vagy, egyedül vagy ebben is?
A tanulság, ha van egyáltalán
Ha sikerül, megveregethetem a saját vállam is, meg az övét is.
Ha nem sikerül, akkor is ott vagyunk egymásnak.
Azt a helyzetet kell majd megoldani, ami lesz – nem azt, amit vártunk.
Talán ez a tanulság: nem az eredményt kell kontrollálni, hanem a jelenlétet.
Nem az számít, hány pontot ér el – hanem hogy tudja, hogy mellette vagy, akkor is, ha nem kér belőle.
Mert a gyerek fejlődése nem lineáris. Néha a kudarc visz előre, máskor a csend. Neked csak ott kell lenned, amikor szüksége van rád – akár évekkel később.
Talán nem mondtam mindig jól. Talán néha félreértett, vagy nem figyelt. De tudtam, hogy ez most nem rólam szól. És ha majd egyszer visszanéz, remélem, látni fogja: nem hagytam magára.
Ki segít rajtad közben?
Erről nem szoktunk beszélni. A szülői fáradtság nem téma – mert „erősnek kell lenni”.
Jó lenne a támogatás, de te is tudod, hogy valójában nem lehet téged támogatni ebben. Ez egy lelki vívódás, amelyen mindannyian átmegyünk. Talán segít valamit tudni azt, hogy vannak mások is ilyen helyzetben és ha nem is tudnak mondani bíztató szavakat, de legalább megértenek.
Lehet, hogy sablonos, de lélekben Veled vagyok.
Túl sok az elvárás? Erről is írtam korábban, itt:👉 Szerintem, szerinted, szerinte… szerint (egyszerűen: hogyan próbálunk megfelelni minden hangnak – miközben a sajátunkat keressük)
Vajon miért pont FLP network marketing üzletet építs és miért pont most?