(Avagy: amikor a humorra váratlan helyeken bukkanok rá – például a saját életemben)
Április 1.: a tréfa, amit nem vettem észre
Belefutottam egy cikkbe, amiben azt írták, hogy „a szatmári harmadik híd szerkezetét olyan gyengének találták, hogy még átadás előtt le kell bontani.”
Elolvastam. Nem nevettem. Nem mosolyogtam. Nem fogtam gyanút.
Egyszerűen csak komolyan vettem.
Miért nem tudok nevetni, amikor más igen?
Nem azért, mert hiszékeny vagyok, hanem mert nekem az ilyen hírek… hihetőek.
És mire leesett, hogy ez csak egy áprilisi tréfa, már megint ott volt bennem az ismerős érzés:
„Miért nem vettem észre? Miért nem érzem az ilyet?”
Minden tréfának fele igaz – tartja a mondás.
És talán ez az, ami engem igazán zavarba hoz.
A vicc mint tudattalan kijárat – Freud után szabadon
A viccek mögött gyakran ott lappang valami valódi gondolat, érzés vagy feszültség, csak éppen humoros formába van csomagolva.
Ezt Freud is megerősítette volna. Ő mondta:
„A vicc a tudattalan egyik leghatásosabb kijárata.”
És persze:
„Freud szerint nincs véletlen – csak jól leplezett tréfa.”
Dr. Barios: „Nevess a saját károdon” – de mi van, ha nem megy?
Dr. Barios szerint a zseni egyik jellemvonása a humorérzék:
„Légy képes nevetni a saját károdon.”
Ez jól hangzik. De mi van, ha a saját károm számomra nem vicces, hanem inkább bizonytalanító?
Mi van, ha nem tudom, mikor kellene nevetnem, és mikor jobb hallgatni?
Talán a humor nem is reakció, hanem tér
Van, hogy működik.
A családi kvízek közben például sokat nevetünk – ott nincs nyomás, nincs kódfejtés.
De sokszor inkább csak mosolygok, nehogy úgy tűnjön, hogy nem értem.
Nemrég megnéztem egy stand-up videót is. Nem rezonált. Nem lettem tőle oldottabb.
És ez is rendben van.
Lehet, hogy a humor számomra nem egy reakció, hanem egy helyzet.
Egy olyan tér, ahol nem ciki, ha valami nem vicces nekem.
Ahol nem kell azonnal tudni, hogy nevetni kellene-e.
Fülesek, évforduló, és végül egy mosoly
Ma van a házassági évfordulóm – haha.
Rendeltem négy darab E1 fülest az Aliexpressről, miután korábban egy hasonló szállítmány már elveszett, és a következőre két hónapot vártam.
Nem tudom, melyik mutatja jobban az elköteleződést.
De azt hiszem, most már ezen is tudok mosolyogni.
És ha már a humorérzéknél tartunk:
ez a „egész jó, akár jó is lehet” nálam már elég erős pozitív visszajelzés.
Majdnem nevetés.
Na jó… mosoly.
Vajon miért pont FLP network marketing üzletet építs és miért pont most?